A festmény gyönyörűen ábrázolja egy parti kisváros élénk jelenetét, tele a mindennapi élet lényegével. Majdnem hallhatjuk a hullámok lágy zúgását a hajók mellett, amelyeknek élénk vitorlái lágy okker és piros árnyalatokban lobognak. A művész technikája magával ragadó, olyan textúrákat alkotva, amelyek táncolnak a napfényben, és visszatükrözik a víz nyugodt kékjeit. Minden halászhajónak úgy tűnik, hogy van egy története, ami kényelmesen elhelyezkedik a bájos épületek háttere mellett, amelyek mint a történelem suttogásai bukkannak fel. Ezeket vonzó egyszerűséggel festették, emlékeztetve egy másik korra, és arra csábítanak, hogy elképzeljük a halászok életét.

Ahogy a tekintet a távoli híd felé halad, meghív, hogy elképzeljük, ahogy átkelünk rajta, talán hogy felfedezzük a festői falut vagy üdvözöljük a helyi lakókat, miközben eltöltik a napjukat. A feletted lévő ég egy lágy felhőkből álló mozaik, amely visszatükrözi az alatta lévő vitorlák meleg színeit. A színpaletta meleg sárgákból, mély narancsokból és hűvös kékből áll, egy nyugodt, de élénk légkört teremtve. A művész érzelmi palettája visszhangzik a nosztalgia és a közösség érzéseivel – csodálatos emlékeztetője az élet egyszerű örömeinek.