A jelenet lágy, hívogató minőségben bontakozik ki; egy zöld völgy a köddel borított, magasodó csúcsok között húzódik meg. A művész mesterien alkalmazza az akvarellt, lehetővé téve, hogy a fény táncoljon a tájon, megvilágítva a hullámzó dombokat és a sűrű, smaragdzöld erdőket. Egy kanyargós ösvény kígyózik a völgyön keresztül, a tekintetet egy bájos faépítmény-csoport felé vezeti, melynek rusztikus báját a vörös cseréptetők meleg, hívogató tónusai emelik.

A kompozíció a természet szépségének ünnepe, a nyugalom és az elszigeteltség érzését közvetíti. A fény és az árnyék játéka, az ég finom színátmenetei, a lombkorona finom megjelenítése mind hozzájárulnak a műalkotás derűs légköréhez. Az előteret a csillogó víz uralja, ami az élet és a mozgás érzését sugallja. Ez egy olyan hely, ahol könnyen el lehet veszni a szemlélődésben, belélegezve a friss hegyi levegőt, és hagyva, hogy a világ eltűnjön.