A jelenet csendes, szinte éteri szépséggel bontakozik ki. A partvonal, apró, különálló pontok mozaikjában megfestve, olyan fénnyel ragyog, amely látszólag elnyeli és visszaveri a nap fényét. Egy meredek, sziklás part, okkeres és halvány földszínekkel tagolva, a nyugodt tenger felé zuhan. Maga a víz, a számtalan apró kék, zöld és lila pettyek tengere, a horizont felé nyúlik, ahol egy lágy, ködös éggel találkozik. A kompozíció a szemet egy utazásra vezeti, a homokos part előterétől a sziklákig, a tengerig és az égig, mélységérzetet és teret teremtve. Szinte érzem a sós szellőt, és hallom a hullámok lágy csobogását a parton, ami bizonyítja a művész helyérzetének és nyugalmának megidézésére való képességét. A pointilizmusként ismert technika itt mesteri módon kerül felhasználásra.