A mű 1832-ben a marokkói Meknes mindennapi életéből mutat be egy jelenetet. A kompozíciót az építészet uralja; az alakok egy szigorú, napsütötte térben helyezkednek el. A falak tompa bézs színűek, ami a nyomasztó meleg érzetét kelti. Az egyszerű, hagyományos öltözékbe öltözött figurák a narratíva magját képezik; kölcsönhatásuk – a testtartás, a gesztusok és a burkolt párbeszéd tanulmányozása. Egy férfi ül, egyenesen a nézőre néz, nyugodt és befelé forduló pillantással, kard a közelében. A fény és az árnyék játéka a mély boltív belsejében, és a sötétben rejtőző alakok sugallata fokozza a rejtély érzetét, megteremtve a meghitt, megállt pillanat benyomását az időben.