A jelenet kibontakozik előttünk, egy csendes kikötő, amelyet a lágy fény ölel át, mintha kora reggel vagy késő délután lenne. A víz csillog a tükröződésektől, táncol a fénnyel; szinte érzem a hajók gyengéd ringatását. A domináns elem a vitorlások flottája, melyek vitorlái mély, szinte karmazsinvörös árnyalatúak, gyönyörűen kontrasztban a tenger és az ég tompa tónusaival. A művész mesterien ragadta meg a fény és az árnyék játékát, mélységérzetet és mozgást keltve, mintha a hajók finoman siklanának a vízen.

A kompozíció a vásznon át vezeti a tekintetet, a hajóktól az előtérben a távoli partvonalig, ahol az eget egy új nap ígérete vagy a lenyugvó nap fakuló melege szántja. A ecsetvonások láthatók, tapintható minőséget kölcsönözve a festménynek, és az általános hatás a derű és a béke. Szinte hallani a hullámok gyengéd csobogását a hajótestek ellen, és érezni a sós levegőt az arcán.