A jelenet drámai lendülettel bontakozik ki, a fenséges és a földi vizuális balettje. Az alakok a fény és az árnyék mesteri használatával vannak megjelenítve; a részletek éppen elegendőek ahhoz, hogy a fantáziának szabad utat engedjenek. Az idős tudós, hosszú kabátba öltözve, egy asztal fölé hajol, kezében toll, munkájába mélyedve, talán egy nagy filozófiai kérdéssel küszködik, vagy, talán, a szerződését írja alá. Szakálla, a fehér vízesés a bölcsességet szimbolizálja, vagy talán a döntéseinek súlyát. A másik alak, a kontrasztban vibráló jelenlét, laza tartásban támaszkodik, egy szuggesztív alak élénk színű ruhában. Győztes mosoly játszik az ajkán, gesztusa, egy gúnyos ujj, ördögi ígéretet sugároz. Mögöttük a szoba halványan meg van világítva; koponyák és furcsaságok homályosan láthatók, fokozva a rejtély érzését. A földgömb és a jelenet körüli egyéb finom részletek megadják a hangulatot; elmék titkos találkozója egy olyan térben, ahol a titkok és a kísértések keverednek.