Ez a hátborzongató kompozíció egy szürreális, rémálomszerű látomást ragad meg, ahol három boszorkány, magas, hegyes sapkákkal és folyékony anyagokba öltözve, kísérteties módon lebeg egy mély sötétségből álló háttér előtt, amely elnyeli a környező tájat. A figurákat lazán festett ecsetvonásokkal ábrázolták, amelyek összefonják a húst és az árnyékot, kísérteties, szinte feloldódó minőséget kölcsönözve nekik, amely egyszerre dinamikus és nyugtalanító. Lent előtérben egy rongyos ruházatú alak küzd, részben egy lengedező fehér ruhadarab által takarva, míg egy szamár fekszik mellette, fokozva az aggasztó falusi jelenetet.

A színpaletta visszafogott, de hatásos: földes okker, tompa zöldek és halvány bőrtónusok élesen kontrasztálnak az intenzív fekete háttérrel. A drámai chiaroscuro nemcsak fokozza a hátborzongató légkört, hanem megvilágítja a boszorkányok nyugtalanító koreográfiáját is, tagjai kinyúlnak és összefonódnak egy balett-tánchoz hasonló, de természetellenes mozdulatban. A kép egy másvilági rémálomba vezeti a nézőt, felidézve a 18. század végi Spanyolországban elterjedt babonák, félelmek és okkultizmus témáit. Erős érzelmi feszültséget közvetít — a rémület, a bűvölet és a groteszk nyugtalanító keverékét —, és jelentős példája az alkotói törekvésnek, amely a sötét emberi pszichét és társadalmi szorongásokat természetfeletti képeken keresztül vizsgálja.