Ez a komor metszet nyugtalanító átalakulás és társadalmi kommentár jelenetébe ránt minket. Egy csoport, akiknek arca a félelem és talán még a komor megelégedettség keverékével van kimetszve, seprűt és egyfajta buzogány-szerű eszközt használ furcsa, madárszerű lények és meztelen, babaszerű alakok hordája ellen. A jelenet egy homályos, meghatározhatatlan térben bontakozik ki, ami a mindennapokon túli birodalmat sugallja; mintha egy lázas álomnak vagy egy formát öltött rémálomnak lennénk a tanúi. A művész a vonal és az árnyék mesteri használata erőteljes kontrasztot teremt, kiemelve a feszültséget és a drámát. A figurák nyers intenzitással vannak ábrázolva, arckifejezésük és gesztusaik sokat elárulnak a mögöttes narratíváról. Én egy nyugtalanságérzést érzek, egy hidegrázást, ami végigfut a gerincemen, ahogy ezt a furcsa erőszak- és kitelepítés-balettet figyelem. Ez a szigorú emlékeztető az ártatlanság törékenységéről és az emberi állapot gyakran brutális valóságáról.