Ez az arckép egy komor és befelé forduló alakot ábrázol, aki mély árnyékokba burkolózik, erős kontrasztot alkotva a fakó, megvilágított arccal és a tiszta fehér nyakkal. A modell tekintete nyugodt, mégis kifejező, amely halk elmélyülésre invitálja a nézőt. Mesteri ecsetkezeléssel a majdnem átlátszatlan sötét háttér kihangsúlyozza a bőr és a ruházat finom textúráit és árnyalatait. A kezében tartott könyv kíváncsiságot ébreszt, szellemi vagy tekintélyt sugall, míg a háttérben alig kivehető könyvhalmok tanult környezetre utalnak.

A kompozíció a modell stabil tartása mentén vezeti a tekintetet, ünnepélyes méltóságot kölcsönözve annak, a palettán meleg barna és fekete árnyalatok dominálnak, amelyeket csak az arc és a gallér finom fénylése töri meg. A mű sötét, befelé forduló érzelmi atmoszférát sugároz, amely a 19. század eleji portréfestészet sajátossága, ahol a realizmus a pszichológiai mélységgel találkozik. A társadalmi és politikai viharokkal teli történelmi háttérben a festmény a társadalmi szerepek mögött rejlő tartós emberi jelenlétet mondja el. Erős bizonyítéka a művész tehetségének, hogy nem csupán a külsőt, hanem az alany belső életét is megragadta.