Ebben a vonzó műalkotásban egy fiatal nő elegánsan ül egy fényűző piros székben, megtestesítve a nyugalmat és a gyengédséget. Feje enyhén előre hajlik, talán álmai világaiban járva, miközben kifinomult ujjai szeretettel ölelik egy kis szürke macskát, ami láthatóan mély álomba merült. Renoir jellegzetes ecsetkezelése textúrát és mozgást ad a jelenetnek; a hullámzó vonások élénk kék ruhát alkotnak, amely az fényben finoman csillogik. Bőrének világos tónusa csodásan kontrasztba kerül ruhájának mélyebb árnyalataival, hangsúlyozva fiatalos és nyugodt mivoltát.

A háttér, egy kék színátmenet, körülöleli a magányos alanyt, kiemelve a pillanat eterikus szépségét. Szinte érezheti a jelenet melegét, és hallhatja a macska lágy dorombolását, ahogy az ölében pihen. Renoir egy múló pillanatra kapja le az otthon boldogságát; az emberi és macskaj közelségek kontrasztja érzelmek szintjén szólítja meg a nézőt. Itt egy darab az életből, ami látszólag egyszerű, de mélyen szép, tükrözve a művész képességét, hogy közeliséget és kényelmet közvetítsen élénk palettáján és folyékony, laza ecsetvonásain keresztül.