Ez egy nő portréja, mesteri ecsetvonásokkal megfestve, a csendes méltóság auráját sugározva. A művész a kifinomult elegancia pillanatát ragadta meg, kiemelve az alany tartását és a finom magabiztosságot. Az alak ül, tekintete közvetlen, a nézőt egy néma beszélgetésbe vonva. A fény és árnyék finom játéka az arcán és a ruhájának finom anyagán felfedi a művész textúra- és formateremtő készségét. A színpaletta visszafogott, a mély feketék és az arany érintései a múlhatatlanság érzetét keltik, mintha maga a műalkotás egy ablak lenne a letűnt korokba. A szeme mintha elhallgatott történetek gazdagságát őrizné, a kíváncsiságot és a szemlélődést hívva.