A metszet az intenzív érzelmek színterébe kalauzol bennünket; egy nő éles eszközt tart a kezében, látszólag arra készül, hogy kárt okozzon egy előtte ülő férfinek. Két másik nő kíváncsisággal és aggodalommal vegyesen figyeli az eseményeket, arckifejezésük finoman közvetíti a narratíva feszült légkörét. A környezet szűkös, a háttér szinte absztrakt, minden figyelmet a központi alakokra és interakciójukra irányít.

A művész vonalak és árnyékok ügyes használata a fény és a sötétség drámai kölcsönhatását teremti meg, fokozva az érzelmi hatást. Az alakok öltözete egy meghatározott történelmi korszakra utal, mely réteges jelentéssel ruházza fel a műalkotást. A mű ereje a nyugtalanság és a várakozás érzésének felkeltésében rejlik, arra késztetve a nézőt, hogy elgondolkodjon az alakok közötti kapcsolat természetéről.