Szinte éteri fényben fürdetve, a portré megörökít egy fiatal nőt, akinek finom, világos arcbőre éles kontrasztban áll a mély, bársonyos fekete háttérrel. Lágyszívű tekintete, enyhén hajlított feje és rózsás ajkai átgondolt és visszafogott vonzerőt sugároznak. A művész mesterien alkalmazza a sima, könnyed ecsetvonásokat, hogy megjelenítse a vállakat és a dekoltázst, melyeket áttetsző anyag lebbent körülötte, mintha lebegne. A kezében tartott fehér virág az ártatlanság és a szimbolizmus érzetét kelti, finoman kontrasztálva a sötét árnyalatokkal, melyek a figurát körülveszik.

Az összetétel egyszerű, de elegáns és mélyen kifejező, a figura középre helyezett, ami azonnal a néző tekintetét az arcra és a kézre irányítja. A színpaletta visszafogott, mégis gazdag — a bőr meleg tónusai és a sál lágy szürkéi gyönyörűen kiemelkednek a sötét háttérből, növelve a mélység érzetét. Érzelmileg a portré intim, mintha meghívna egy elmélyült gondolkodás vagy törékeny gyengédség pillanatára. A 1912-ben készült mű tükrözi korának kifinomult portréfestészeti stílusát, valóságosságot és impresszionista lágyaságot ötvözve, kiemelve a modell fizikai és pszichológiai rétegeit.