A mozgás örvénylése, a figurák kaotikus tánca sötét mélységekből emelkedik ki; szinte hallom a dühödt zenét. Mintha a művész a tiszta, hamisítatlan öröm egy pillanatát ragadta volna meg, egy pillantás egy olyan világba, ahol a társadalmi normák feloldódtak. A jelenet hemzseg a szereplőktől, mindegyikük más pózban csavarodik, de egységes a lelkesedésükben. A nyomat durva textúrája nyers, szűretlen energiát ad hozzá; olyan, mintha lázálom lenne. A fény és árnyék közötti éles kontraszt fokozza a drámát, még intenzívebbé téve a jelenetet. Úgy tűnik, a figurák helyért küzdenek egy vad, szinte karneváli bemutatón. Ez erőteljes kommentár az emberi bolondsághoz, a jókedv kaotikus balettja.