Ebben a megindító kompozícióban három allegorikus alak élénken jelenik meg. A középen álló női alak csillogó fehér ruhában, amely mintha minden fényt visszatükrözne, magabiztosan áll kinyújtott karokkal – tekintete nyugodt, ám határozott. Mellette egy robusztus, szárnyas idős férfi áll, félig meztelenül, homokórát és rudat tartva, az idő megállíthatatlan múlását szimbolizálva; szárnyai szélesen kitárva mintha védelmezné vagy vezetné a többieket. Elöl egy fiatal nő ül, aki figyelmesen ír egy nyitott könyvbe az ölében – a történelem nyugodt megtestesítője, aki feljegyzi az eseményeket.

A művész lágy, összemosott ecsetvonásai álomszerű atmoszférát teremtenek; a ruhák és szárnyak világos fehérsége a sötét háttérrel kontrasztot alkot, mely egy időn túli térbe vezeti a nézőt, ahol a fogalmak meghaladják a halandó határokat. A visszafogott színpaletta meleg okkersárgákkal és hideg szürkék árnyalataival a jelenet méltóságteljes és éteri jellegét hangsúlyozza. Érzelmileg a kép tiszteletet ébreszt az igazság és az idő múlása iránt, nyugodt elmélyedésre késztetve a történelem és a tudás állandóságán. Ez az alkotás az illuminista eszmék kifejező erejű tanúsága, bemutatva, hogy az igazság, az idő és a történelem egymásba fonódó erők, amelyek alakítják az emberi megértést.