A nyugalom látomása bontakozik ki, finom érintéssel megfestve. Egy nő, a középpont, egy suhanó fehér ruhába és egy fenséges, sötétkék köpenybe burkolózik, mely körülveszi. Kezei gyengéden imára kulcsoltak, arckifejezése derűs. Felette, a felhők éteri birodalmában egy isteni alak lágy, aranyló ragyogást bocsát ki, mely a fenséges érzését kelti. Lábánál kerubok gyülekeznek, rózsás arcuk és játékos testtartásuk ellentétben áll a fenti ünnepélyességgel, játékos energiát adva az amúgy komoly jelenethez. Egyikük liliomcsokrot nyújt, a tisztaság szimbólumait. A kompozíció a fény és árnyék mesteri kölcsönhatása, mely a szemet a színen vezeti keresztül, az alatta lévő földszínektől, a ruha ragyogó fehérjén át a köpeny élénk kékjéig, és felfelé az égi ragyogásig. A mű a csendes intenzitással rezonál, a színek a túlvilági szépség érzetét keltik; és az általános benyomás a békés tisztelet.