Ez a portré egy fiatal férfit ábrázol, akinek kifejező szemeit göndör, sötét haj keretezi; az alkotó finom fény-árnyék egyensúllyal emeli ki a nyugodt, mégis intenzív tekintetet. A háttér lazán festett ecsetvonásai kontrasztot alkotnak az arc és az elegáns öltözék részletes kidolgozásával — magas galléros fehér ing, sötét zakó és kötő, melyek a 19. század eleji divatot idézik. A tompa, mély árnyalatok dominálta színpaletta csendes méltóságot és befelé forduló hangulatot kölcsönöz a figurának, mintha a festmény egy nyugodt elmélkedés pillanatát ragadná meg.

Az összetétel szorosan a fiatalember felső testére koncentrál, a lágy, elmosódott szélek szinte intim légkört teremtenek körülötte. Mintha hallani lehetne a csendet a fiatal körül, érezve a fiatalság sebezhetőségét és a családi örökségből fakadó érett jelenlétet. A festmény a spanyolországban zajló politikai és társadalmi változások idején született, időtlen szimbóluma a családi örökségnek és a művész személyes kötődésének, technikai mesterfogásokkal és érzelmi mélységgel, mely felkelti a nézők együttérzését és kíváncsiságát.