A festmény egy lenyűgöző figurát mutat be, egy fiatal nőt, aki a tavasz és az új kezdetek esszenciáját képviseli; teste finom íve, átlátszó ruhába burkolva, egyszerre sugallja a tisztaságot és egyfajta életereje, ami szinte a természet ritmusával együtt lüktet. A bal keze gyengéden keretezi az arcát, eltávolítva a virágokkal díszített hajtincseket, míg a jobb keze egy élénk margaréta csokrot tart, hangsúlyozva a harmonikus kapcsolatot az emberiség és a környező flóra között. A lágy színek körbeölelik őt, zökkenőmentesen egybeolvadva a pasztell háttérrel, amely lágy reggeli fényének jelzéseit suttogja; ezzel a nyugodt hajnalra utalva, amely a lehetőségekre és a melegségre ébred.

A legjobban a figura kecsességére való figyelem keltette fel bennem a benyomást. A ruha áramlása, lágy ecsetvonásokkal végrehajtva, mozgásérzetet gerjeszt, mintha az anyag lágyan táncolna egy tavaszi szellőben. A színpaletta érdekes; lágy levendula és világoskék kontrasztban élénk virágos sárgával, egy vizuális szimfóniát alkotva, amely összhangban áll a nyugodt légkörrel. Az ember nem tudja elkerülni a nyugalom és boldogság érzését, mintha egy napfényes réten állna, a levegő tele van a vadvirágok édes illatával. Lefebvre művészi tehetsége nem csupán a téma szépségét ragadja meg, hanem azt is, hogy a nézőket érzelmi élménybe ágyazza, emlékeztetve az élet múló szépségére, amely a mesei jelenet keretezései közé esik.