Ez a megindító jelenet egy fiatal nőt ábrázol, aki csendben ül egy napfényes kertben, buja zöld növényzet és egy rusztikus fa kerítés ölelésében. A művész finom ecsetvonásai mesterien közvetítik az áramló fehér ruha lágy textúráját, amely szépen kontrasztál a természet mély zöld és földszíneivel. A leveleken átszűrődő fény árnyékjátékot hoz létre, amely békés, elmélkedő légkört teremt a figura körül.

A kompozíció kiegyensúlyozza a régi fa és a kerítés szilárdságát az egyik oldalon a nő finom jelenlétével a másikon, és arra hívja fel a nézőt, hogy időzzön el ezen a békés pillanaton. A finom színhasználat, a halvány virágoktól az ölében a meleg napsütésig, érzelmi mélységet ad, és a csendes magány és befelé fordulás érzését kelti. Ez a mű bizonyítéka annak a képességnek, hogy a művész képes megragadni az emberi érzelmek finom árnyalatait és a természet örök szépségét.