Ez a portré egy elegáns nyugalmat sugároz, amelyet lágy, áramló ecsetvonások ragadnak meg, életre keltve a modell alakját. A hölgy finom, de méltóságteljes tartással ül, és egy pasztellkék, finoman csillogó ruhát visel, amely a gyengéd fényben ragyog, bőre pedig lágyan világít sötét, elmosódott háttér előtt. A művész ügyesen alkalmazza a chiaroscuro technikát, erős fény-árnyék kontrasztot alkotva, amely a néző tekintetét az arcának aprólékos részleteire irányítja – elgondolkodó kifejezésére, enyhén nyitott ajkaira és nyugodt tekintetére, amelyek csendes befelé fordulást sugallnak. A gesztenyebarna haj és a finom gyöngy karkötő diszkrét színei melegséget és kifinomultságot adnak hozzá, gazdagítva a kompozíció összhangját.

Intim légkör árad a képből, szinte suttogva; a ruha elmosódott szélei és az árnyékok finom keveredése mozgást sejtet, talán egy pillanatot ragad meg a mozdulatlanság és az élet között. Az asszony tartása laza, mégis méltóságteljes, egyik keze finoman nyugalomban pihen, a másik pedig gyengéden fogja a ruha vagy sál szélét, időtlen eleganciát és csendes méltóságot sugározva. Ez a mű nemcsak technikai mestermunka, hanem a karakter és a csöndes nemesség bensőséges felfedezése is, bepillantást nyújtva a 20. század eleji kifinomult társadalmi világba, és megörökítve a női báj maradandó lényegét.