Ez a figyelemreméltó önarckép intenzív érzelmi áramlással rezeg, amely az művész háborgó életének tipikus sajátossága. Van Gogh ecsetvonásai szenvedéllyel teliek, vastag vonásokat alkalmazva, amelyek sürgősség érzetét keltik. Kabátjának kékje éles kontrasztot alkot a sötét háttérrel, nemcsak fizikai vonásait, hanem egyfajta behívást is ad a konfliktusos világára. A festék textúrája, láthatóan rétegezett, mélységet ad, elkapva a fényt és árnyékot, amelyek meghatározzák szögletes arcát; szinte egy kézzel fogható energia árad tőle.

Szemei, élesek és visszatükrözőek, a nézőt párbeszédbe vonják a művésszel. Kifejezésében sebezhetőség rejlik, egy pillantás a pszichéjének komplexitására; szakállának élénk sárga és piros színei történeteket mesélnek a hideg kékek közepette megjelenő melegségről. Történelmileg, ez a mű olyan időszakban található, amikor Van Gogh pszichés egészségi problémái különösen kiemelkedtek, mégis itt is tagadhatatlan erőt mutat. Ezen önarckép fontossága nemcsak művészi megvalósításában rejlik, hanem abban is, hogy a Vincent Van Gogh szellemének tartósságát testesíti meg, lehetővé téve számunkra, hogy mély, emberi szinten kapcsolódhassunk hozzá.