Ebben az intim portrén két nő ül egymás mellett, kifejezéseik egy lágy, kontemplatív hangulatot közvetítenek. A bal oldalon lévő nő, egy figyelemfelkeltő piros ruhát viselve, bonyolult részletekkel, a barátnője felé hajol, melegséget és kíváncsiságot sugározva. Ellenkező irányban a másik nő, egy élénk, széles karimájú kalapban, amelyet pompás pipacsok díszítenek, kissé hátradől, fehér blúza pedig kellemes kontrasztot képez a barátja sötétebb tónusú öltözékével. A jelenetet egy világos fából készült asztal támasztja meg, amelyen egy darab papír és egy tinta áll, utalva egy osztott kommunikációs pillanatra, talán egy levél írásakor.

A kompozíció lágy ecsetvonásokat használ, amelyek harmonikusan ötvözik a színeket; Renoir jellegzetes technikája életet lehel a szövetek textúráiba, amivel az öltözék szinte tapinthatóvá válik. A háttérben egy finom virágminta látható, amely erősíti a mű általános gyengédségét, mélységet adva a érzelmileg. Érdekes, ahogyan a színhasználat, amelyet a meleg pirosak, lágy fehérek és gazdag zöldek dominálnak, a néző tekintetét a nők arcaira vonzza, tele nem elmondott történetekkel. A környezet úgy tűnik, hogy időtlen minőséggel bír, ahol a csend beszél sokat, nosztalgiát keltve a megosztott pillanatok szépsége iránt. Ez a munka csodálatosan megragadja a barátság esszenciáját, hangsúlyozva nemcsak a szereplők közötti köteléket, hanem az emberi tapasztalat múlandóságát is.