Ez a festmény egy csendes pillanatot ragad meg egy folyó partján, ahol több figura – valószínűleg breton halászok és helyiek – különböző pózokban helyezkednek el a víz szélén. Az alkotás finoman rétegzett; az előtérben egy férfi áll horgászként, mellette ketten ülnek háttal a nézőnek. A túloldalon három személy látható, akik beszélgetnek vagy figyelnek, irányítva a tekintetet a képen. Az ecsetkezelés laza, de megfontolt, amely fokozza a vidéki nyugalmat. A színpaletta földes, tompa árnyalatokat használ – lágy zöldeket, barnákat és halvány kékeket – amelyek kontrasztot alkotnak a háttérben lévő meleg tónusú hegyoldalakkal, természetes és békés légkört teremtve.

A művész impresszionista technikával dolgozott, azonnali szín- és formakeveréssel, de a figurák elég pontosak ahhoz, hogy kifejezzék emberi jelenlétüket és céljukat. A fák és víz apró mozgásának finom jelei élettel töltik meg a képet anélkül, hogy megtörnék a csendet. Az 1888-ban készült alkotás olyan korszakot tükröz, amikor a falusi életet és a munka méltóságát nagyra értékelték, kiemelve az ember és a környezet kapcsolatát. Az érzelmi hatás a nyugodt méltóságban és a halászok szerény, mindennapi életének tiszteletteljes szemlélésében rejlik, tele nyugalommal és elmélkedéssel.