Ez a kifejező festmény egy parasztnőt ábrázol, amint gondterhelten áll egy buja, zöld háttér előtt. A művész zöld és földszínekkel dolgozik, texturált, rétegezett ecsetvonásokkal, amelyek mélységet és természetességet sugallnak. A nő ruházata — sötét felsőrész és világoskék kötény — finoman kontrasztál az élénk lombokkal, míg a piros mintás fejkendő figyelemfelkeltő fókuszpont. Testtartása, egyik kezével a csípőjén, tekintetét lefelé szegezve, csendes elmélkedés vagy fáradtság pillanatát idézi, és arra készteti a nézőt, hogy elgondolkodjon történetén és mindennapi küzdelmein.

Impresszionista stílusban készült, az ecsetvonások lazák, mégis átgondoltak, a színek közvetlenül a vásznon keverednek, csillogó, majdnem tapintható hatást keltve. A kompozíció szorosan a figurára összpontosít, kizárva a zavaró elemeket, és erősítve az érzelmi kapcsolatot. Ez a mű az időszak változását tükrözi, amikor a hétköznapi embereket méltósággal és empátiával ábrázolták, bizonyítva a művész elkötelezettségét a vidéki élet hiteles ábrázolása iránt. Az összhatás a realizmus és az impresszionizmus között ingadozik, felidézve az egyszerű szépség és az emberi kitartás érzését a csendes vidéken.