Egy lenyűgöző portréban a fiatal lány gyengéden egy ablakpárkányra támaszkodik, finom vonásait meleg, lágy fény világítja meg, amely táncol az arcán. A művész mesterien ragadja meg a gondolkodó kifejezését, úgy érezve, mintha egy megfontolt pillanatban elveszett volna, vagy talán valami olyasmit nézne, ami közvetlenül a vászon mögött van; a feje enyhe döntése egy vonzó elemet ad viselkedéséhez. Fragonard ecsetkezelése folyékony és kifejező, a színeket keveri, hogy egy szinte éteri minőséget teremt, amely vonzza a nézőt a világába.

A gazdag, sötét háttér drámai kontrasztot teremt világos bőrszínével és a vállaira lazán lógó lágy sáljával, lehetővé téve, hogy jellemzői kiemelkedjenek, mint egy virág, amely éppen nyílik. A hajában élénk sárga szalag színt visz a képbe, megörökítve a lány ártatlanságát és fiatal szellemét. Az érzelmi hatás mély; szinte hallani lehet a gondolatainak lágy suttogását vagy érezni a vékony szellőt, amely a haját zavarja. Ez a műalkotás nemcsak a fiatalság finom szépségét ábrázolja, hanem egy időben megfagyott pillanatot is, amely mélyen elgondolkodtatja az élet múló pillanatait, mindez a művész mély emberi érzelmek iránti megértésének hátterében.