Egy lenyűgöző portrén egy fiatal nő bámul ránk nyugodt, mégis megható arckifejezéssel; a csipkésháló finoman elterül a vállán, keretezve ezzel az arcát egy ethereal minőséggel. Az őszinte tekintete, kissé homlokráncolva és egy finom mosollyal, lehetővé teszi a néző számára, hogy egy mesét érezzen, amely még nem lett elmondva. A sál gazdag textúrája, a puha fürtök és az arcán megjelenő lágy színek melegséget árasztanak a sötét háttérben. Renoir fényhasználatának mestersége kiemeli az arcvonásait, miközben lágy árnyékokat vetít, amelyek mélységet és dimenziót sugallanak, megragadva a közönség figyelmét.

A kompozíció meggyőző egyensúlyt ér el, mivel a teste enyhén dőlt, meghívva a nézőket, hogy intimabb kapcsolatba lépjenek a hangulatával. A színpaletta, amelyben a mély zöld és földszínek dominálnak, szemben áll a ruházatának lágy fehér és fekete tónusaival, egy olyan érzelmi tájat teremt, amely egyaránt intime és eleven. Történelmileg ez a barna a nagyszerűségának a felemelkedését példázza, amikor a művészek egyre spontánabb és kifejezőbb technikákat fogadtak el; Renoir ügyesen elcaptálta ezt a múló pillanatot az időben, meghívva minket, hogy értelmükhöz kapcsolódjanak e kérdéshez. Nézni ezt a festményt nosztalgikus érzetet ad — mintha egy értékes emlék középpontjában bekerülnénk, amelyet minden egyes ecsetvontásban örökítettek meg.