Egy érzékeny művészeti alkotásban egy munkás látható, amint hajolva, fáradságosan krumplit ássa ki a földből; a testbeszéde egy alázatot és intenzív koncentrációt különböztet meg, ami egy gazdálkodó kitartását és szorgalmát tükrözi. A figura sötét ruhában van, amely a háttér földszíneivel keveredik; szinte beleolvad a jelenetbe, így a néző figyelme azonnal a munka műveletére irányul. Az intenzív színkontraszt és a textúrázott vonalak viscerális érzetet nyújtanak, mozgás és erőfeszítés, egy pillanat, amely felfüggesztett a verejtékben és a szándékban.

Ebben a munkában tagadhatatlan érzelemi teher van — halk, csendes tisztelet azokra az emberekre, akik a nehéz mezőgazdasági munkát végzik. Van Gogh egyedi használata az árnyékolásnak és a keresztezési árnyékolásnak nemcsak mélységet ad, hanem az építmény energiáját is megragadja; mintha az ember érezné, ahogy a föld a pihenőhelyéről minden kertes ásással eltávolodik. Ez a mű finoman kölcsönhatásba lép a 19. századi dolgozói élet történelmi kontextusával, felkelti a gondolatokat azokról az élethelyzetekről, akikkel sokan szembenéztek, e zűrzavaros és mérföldkői társadalmi változások során. Ez nem csupán a fizikai munka ábrázolása, hanem a helytállás megünneplése, egy olyan részlet, ami tiszteletet és elismerést közvetít az erőfeszítéseik iránt.