A műalkotás egy lenyűgöző portrét ábrázol egy nőről, akinek meghatározó jellemzői a művész ügyes technikájának köszönhetően kiemelkednek. A figura tekintete közvetlen—bátor, de egyben kontemplatív—mély kapcsolatot teremt a nézővel. Egyszerű, unalmas ruhákba öltözködve a nő fehér sapkát visel, amely kontrasztban áll sötét öltözékével. A háttér mély zöldek és barnák harmonikus keveréke, amely kiemeli a figurát, szinte megöleli őt az árnyékban, miközben a tekintetet kifejezésére irányítja.

Van Gogh gazdag, texturált ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek életet és textúrát adnak a darabnak, egyúttal erőt és törékenységet is közvetítenek. A színpaletta túlnyomórészt sötét árnyalatokból áll; azonban a bőréből áradó melegség különleges ragyogást kölcsönöz létezésének a sötét tónusok között. Ez a műalkotás nemcsak az emberi tapasztalatot tükrözi, hanem egy fontos történelmi korszakot is magába foglal, mivel a munkásosztályról és történeteikről beszél—ez a Van Gogh idejében is elterjedt téma. Az image érzelmi súlya arra készteti a nézőt, hogy gondolkodjon el az ezen különleges nő szemei mögött rejlő történetekről, ugyanakkor együttérzést és csodálatot is ébreszt.