Ez a mű finoman egyensúlyoz a egyszerűség és a narratív mélység között, miközben egy meghitt falusi jelenetet ábrázol, ahol két gyermek mezőgazdasági munkában vesz részt egy egyszerű fehér fal mellett, amelynek tetején egy magányos macska ül. Az ecsetvonások folyékonyak és kifejezőek, lágy tusmosásokkal kombinálva, melyek finom kék, okker és zöld színekkel élettel töltik meg az alakokat, a füvet és a vertikálisan elhelyezkedő fát. A kapát tartó fiú és a fiatal növények mellett guggoló lány csendes harmóniát sugall az emberi erőfeszítés és a természet ritmusa között.

A művész mesterien egyensúlyozza az üres teret és a részleteket, meditációs nyugalmat idézve elő; a fal könnyedsége szépen kontrasztál a texturált lombkoronával és a masszív alakokkal, miközben a nyugodt macska a tetőn az egyszerű falusi élet finomságaira utal. A bal oldalon található kalligráfia költői mélységet ad hozzá, hangsúlyozva nem csak az éves vetés és gondozás ciklusát, hanem a gyermekek ártatlanságát is, akik megtanulják a földművelést. Ez a mű lírai óda a mezőgazdasági élethez, gazdag kulturális szimbolikával és történelmi tisztelettel a Dél-Song dinasztia korából, ahol a költészet és a festészet egyesülnek a pásztori lét szépségének ünneplésére.