Ez a portré a Wolff von Stomersee bárónő esszenciáját ragadja meg, egy elegáns és higgadt nőt. A művész mesterien használ puha ecsetvonásokat, hogy ábrázolja arcát, finom, tudó mosollyal az ajkán. A tekintete, kissé a középponttól távolodva, a nézőt egy csendes befelé fordulás pillanatára invitálja. A barna, zöld és szürke tompa színpalettája a kifinomult kifinomultság érzetét kelti; mintha az idő lágyította volna a körülötte lévő világ széleit. Vonz a mód, ahogy a fény úgy tűnik, mintha simogatná az arcát, kiemelve az árnyék és a fény finom játékát, ami az idő múlásáról és a tapasztalatról beszél.