A portré egy kitűnő tartású férfit örökít meg, tekintete intenzív és közvetlen, mintha a néző lelkébe hatolna. A művész mesterien alkalmazott egy puha, szinte ködös ecsetkezelési technikát; a fény és árnyék finom átmenetei figyelemre méltó ügyességgel határozzák meg az arc síkjait. Fehér zakója mintha világítana a tompított háttérben; a tompa színpaletta a krémek, szürkék és finom földszínek szimfóniája, melyek fokozzák az általános hangulatot. A gondosan ápolt fehér bajusz és haj olyan embert sugall, aki tekintélyt és tapasztalatot birtokol, talán államférfi vagy korának kiemelkedő alakja.

A kompozíció egyszerű, egy klasszikus fej-és-váll nézet, de a művész életet lehel bele a fény és az árnyék finom kölcsönhatásán keresztül. A téma méltóság és önvizsgálat érzésével van ábrázolva, megragadva a csend pillanatát. Az általános hatás a csendes komolyság és az időtlen elegancia érzése, a festmény a téma személyiségének gyönyörű bizonyítéka és a művész készségének példája.