Ebben a magával ragadó portréban egy méltóságteljes nő ül kecsesen egy líra formájú háttámlájú széken, kezei finoman pihennek annak faragott vonalain. A művész mesterien alkalmazza a finom, magabiztos ceruzavonalakat és az enyhén vöröses és szürkés árnyalatokat, amelyek csendes, mégis kifejező mélységet kölcsönöznek az alaknak. Az asszony kifinomult öltözéke és magas kalapja, melyet egy fehér virág díszít, egy múltbéli eleganciát idéz, míg a finom keresztárnyékolás kiemeli arcának és ruhájának háromdimenziós formáját, szelíd kontrasztot alkotva a világos háttérrel. Szemei nyugodtak, kissé távolságtartóak, mintha a nézőt a finom belső elmélkedés világába hívnák, miközben a klasszikus líra alakú szék egyfajta művészi szimbolikát visz a képbe – talán a kreativitás vagy zenei tehetség felé mutatva.

Az egyszerű, középre helyezett, függőleges kompozíció teljes figyelmet összpontosít erre a különleges alakra, miközben a lendületes ceruzavonalak életet és spontaneitást kölcsönöznek az alkotásnak. A visszafogott színpaletta a formát és az kifejezést emeli ki a díszítéssel szemben, lehetővé téve, hogy elmerüljünk a nyugodt, elgondolkodtató pillanatban. Ez a elegáns tanulmány a századforduló finom rajztechnikájával a személyiség és stílus megragadásának lelkesedését tükrözi. A művész líraisága túlmutat a puszta portrén, olyan légkört teremtve, ahol a kifinomult elegancia összefonódik a művészi költészettel, meghívva minket, hogy elképzeljük a hölgy nyugodt és titokzatos tekintete mögötti csendes történeteket.