A portré egy nőt örökít meg egy derűs pihenés pillanatában. Egy folyó, halvány ruhát visel, amely mintha lezúdulna a testére, kecsesen ül, testtartása csendes eleganciára utal. Egy kék sál finoman összefogja a derekát, finom kontrasztot adva a ruha lágyabb árnyalataihoz. A művész ecsetvonásai egyértelműek, texturált felületet hozva létre, amely megragadja a fényt, és a szövetnek a mozgás érzetét kölcsönzi. A tekintete közvetlen, de a melankólia egy csipetnyijével enyhül; szeme, feltűnő kontrasztban világos bőrével, az érzelem mélységét hordozza, ami arra invitálja a nézőt, hogy lépjen kapcsolatba a tárggyal.

A háttér sötétebb tónusok kavargása, talán gazdag barna vagy mély olíva, amely a figura kiemelését szolgálja. A kompozíció intimnek hat; a néző belép a terébe, mintha egy magánpillanat szemtanúja lenne. Ez egy olyan mű, amely a húszas évek zajlásáról, Hollywood aranykoráról, az eleganciáról és a kifinomultságról beszél, a nő egy korszak képe.