Ez a finom alkotás egy anya és gyermeke közötti gyengéd pillanatot ragad meg lágy, áramló vonalakkal és tompa, földszínekkel, melyek a figurákat meleg, békés ölelésbe burkolják. A művész finom kréta és szén technikát alkalmaz, kiemelve a ruha kontúrjait és redőit, valamint a figurák közötti finom kölcsönhatást. Az anya védelmező és figyelmes testtartása kontrasztban áll a gyermek apró, ártatlan alakjával, és a nézőt egy bensőséges gondoskodásról és csendes szeretetről szóló történetbe vonja be. A kompozíció hangsúlyozza a közelséget; a gyermek háttal néz a nézőre, míg az anya arca felé fordul, mintha gyengéd megnyugtatást suttogna. A meleg okker és puha fehér árnyalatok harmonizálnak a letisztult háttérrel, éteri, mégis kézzelfogható jelenlétet teremtve, mely az anyai szeretet egyetemes témájának elmélkedésére hív. Bár a kép nyugodt, mégis mozgás és élet érzése árad belőle, mintha a figurák lélegeznének a privát pillanat csendjében.