A mű egy lenyűgöző portrét nyújt a munkásokról, akik egy kopár téli tájon küzdenek át. Robusztus formákkal és határozott kifejezésekkel a három figura végigvezeti a nézőt a kompozíción. Az arcukon megjelenő fáradtság és nehéz ruházatuk, amelyet merész, kifejező ecsetvonásokkal festettek, a nehézségek és a elszántság érzését keltik. A kezükben tartott lapátok szinte a testük meghosszabbításának tűnnek—a létüket meghatározó munka szimbólumai. A háttér tele van a hízott munkások energiájával, akik a hószórásos mezőn szétszóródnak, dinamikus kontrasztot alkotva az előtér figuráival.

A színpaletta komor, a szürkék, kékség és földszínek dominálnak, néha ellentétes színfoltokkal—talán a messzi munkások ruházatának színei vagy a hóban visszatükröződő napsugár csillogása. Ez a szándékos színgyakorlás nem csupán a környezet hideg és kemény hangját határozza meg, hanem a kollektív harc érzését is közvetíti. Ebben a darabban Edvard Munch egy mélyen emberi narratívát mutat be; az érzelmi súly kézzelfogható, és azokra az embermunkásokra tereli figyelmet, akik az ellenállhatatlan helyzetek közepette tartanak számot.