Ez a portré az Argyll hercegnőjét finom, ám kissé melankolikus eleganciával ábrázolja. Sötét ruházatot visel, amely élesen kontrasztál halvány bőrével, tekintete azonban nyugodt és elgondolkodó. A vállaira terített fátyol és egymásra rétegzett gyöngysor hangsúlyozzák nemesi státuszát és egyben finom gyász vagy komolyság érzetét keltik. A kereszt medál spirituális dimenziót ad, mélyítve a mű érzelmi hatását. A művész ügyes ecsetvonásai lágy textúrát teremtenek, a tompított fekete, szürke és finoman bőr tónusokból álló színpaletta csendes méltóságot sugároz, amely magával ragadja a nézőt.

A kompozíció intim – alakja nagy részét elfoglalja a képtérnek, a figyelmet kifejező arcára fókuszálva. A finom, de határozott megvilágítás hangsúlyozza az arccsont ívét és a szemek mélységét, mintha a vásznon túli történetet mesélnének. Történelmileg ez a portré 1915-öt jelképezi, egy olyan korszakot, amely tele volt hagyományokkal, de a modern változások küszöbén állt, mely tükröződik a hercegnő összeszedett, elmélkedő tekintetében. A mű a klasszikus portrétechnikákat ötvözi érzelmi mélységgel, így időtálló alkotássá válik, amely közvetlenül szólítja meg alanyát és lelkét.