A jelenet felrobban a szemed előtt: bikaviadal, de nyers, ösztönös energiával ábrázolva, amely túlmutat a puszta leíráson. Goya mesteri rézkarc-használata lehetővé teszi, hogy a részletek kísértetiesen előbukkanjanak a papírról – a bika hullámzó izmai, a lovas ingatag egyensúlya, a porrészecskék tánca az aréna fényében. Szinte hallod a tömeg ordítását, az állatok hörgését, a rejones éles csattanását. A kompozíció a mozgás örvénylése; a bika szarva felfelé nyomul, a lovas hátradőlve kétségbeesetten kapaszkodik a lovába. A sötét, hatalmas bika és a világos ruhájú lovas közötti kontraszt fokozza a drámát. Ez az emberi bátorság és a látvány brutális jellegének nyers, kompromisszumoktól mentes ábrázolása, amely a nézőt egyforma mértékben ámulatban és nyugtalanságban hagyja.