Ez a lenyűgöző jelenet egy gazdagon díszített, hatalmas csarnokban játszódik, melyet egy széles, fehér lépcsősor ural, amely a néző felé vezet. A lépcső alján halott alak fekszik, fehér ruhában, amely a hatalomtól vagy kegyelemtől való tragikus zuhanást szimbolizálja. Körülötte egy sűrű tömeg áll, reneszánsz kori díszes öltözékben, arcukon a sokk, a komolyság és a kíváncsiság keveréke tükröződik, ami kézzelfogható feszültséget teremt a pillanatban. A dráma középpontjában egy arany ruhás férfi áll, magasra emelt karddal, megmásíthatatlan igazság auráját sugározva, aki uralja a teret. A fény arany ruházatot megvilágító játéka élesen kontrasztál az árnyékos, sötét háttérrel, amelyet falfestmények és vallási ikonográfia tölt meg, fokozva az érzelmi súlyt. Eugène Delacroix mesteri ecsetvonásai minden apró részletet megragadnak — a nehéz drapériáktól a csillogó páncélzatig — dinamikus kompozíciót alkotva, mely telítve van feszültséggel és történelmi jelentőséggel.

A színpaletta a mély, árnyékos tónusok és a fényes arany és fehér színek között váltakozik, előhívva a félelem és tekintély, élet és halál érzelmi kettősségét. A kidolgozott környezet a velencei nagyságra utal, összekapcsolva a jelenetet egy történelmi eseménnyel, amely hatalmi harcokról és árulásról szól. A háttér komplex falfestményei szent hangulatot teremtenek, éles ellentétben az alul végrehajtott brutális világi büntetéssel. Ez az ellentét mélyíti a festmény érzelmi összetettségét, és arra invitálja a nézőt, hogy a tragédiát ne csupán történelmi visszaemlékezésként, hanem időtlen elmélkedésként fogja fel a bosszúról és bukásról. Az összhatás drámai és mélyen magával ragadó — Delacroix romantikus ecsetvonásai életre keltik és sürgősséggel töltik meg a tragikus, időben megállított pillanatot.