Ez a finom rajz egy fiatal nőt ábrázol egy nyugodt alvási pillanatban, aki kecsesen fekszik egy olyan felületen, amely egy kanapéra vagy nyugágyra emlékeztet. A ruhája folyékonysága, a lágy redők és a finom fények egyszerre sugallnak mozgást és pihenést — mintha épp egy könnyed mozdulat közepén szenderedett volna el. A művész krétát vagy pasztellt használva színes papíron melegséget és lágy árnyalatokat kölcsönöz a kompozíciónak, míg a laza, kifejező vonások élénk, mégis gyengéd hangulatot teremtenek. A színpaletta tompa, de gazdag földszínekben, főként puha barnákban, fehérben és enyhe pirosban, intim hangulatot teremtve, amely nyugodt elmélkedésre hív.

A kompozíció a figura fekvő testtartásából adódó átlós vonalakra összpontosít, amelyek enyhén vezetik a tekintetet a fejtől a ruha hosszú redőin át, majd vissza a laza kezekhez. Az arc enyhén felfelé fordul, minimális részletekkel megjelenítve — épp elég ahhoz, hogy érezzük a nyugodt légzést és a becsukott szemek finomságát a tollas kalap alatt. Ez az egyszerű elegancia és békés intim hangulat összhangja időben megállított pillanatba repíti a nézőt. Történetileg a mű a Belle Époque kifinomult érzékenységét tükrözi, amikor a pihenés és a divatos kecsesség népszerű témák voltak. A művész mesteri módon alakítja át a hétköznapi jelenetet a fény, a textúra és az alvás csendes költészetének élénk vizsgálatává.