A jelenet szinte álomszerű minőségben bontakozik ki, a figurák leegyszerűsített, mégis kifejező eleganciával vannak megfestve. Maguk a figurák – bronzszínű nők – uralják a teret. A ecsetvonások mintha a vásznon táncolnának, ritmikus energiával, amely a szemet egyik formáról a másikra vonzza, harmonizálva a színeket. A kompozíció mesteri, minden nő, minden elem elhelyezése szándékosnak és intuitívnak tűnik. A vibráló paletta, melyet a földszínek dominálnak, exotikus légkört kölcsönöz. Ez egy önálló világ, egyfajta vizuális költemény, amely a szavakon túli történetet mesél, Gauguin tahiti élményének esszenciáját megragadó képességének bizonyítéka. A színek a fényben énekelnek, az érzékek szimfóniája. Ennek a pillanatnak a csendes intenzitása az, ami megmarad.