A festmény azonnal magával ragad, egy békés vidéki tájra repít. A hullámzó dombok, lágy, szórt fényben fürödve, a nyugalom érzését keltik. A színpalettát a zöld, barna földszínek és az égen látható tompa aranytónus uralja, melegséget és kényelmet sugározva. A művész ecsetvonásai láthatóak, textúrát kölcsönöznek, mely megragadja a táj lényegét. Néhány alak látható, akik látszólag a mindennapjaikat élik, emberi érintést adva a jelenethez, méretet és aktivitást adva ennek a békés környezetnek.