Ez a műalkotás egy nyugodt, de élénk utcai jelenetet ábrázol Arles-ban, megjelenítve az ikonikus 'Sárga Házat', ahol Vincent inspirációra és társaságra lelt. A finom ecsetvonások szinte éterikus minőséget teremtenek, amely magával ragad egy nyugodt pillanatba; a meleg színű, bájos házak simogatóan alakítják a naplemente fénye alatt, míg az égbolt földi tónusokkal élénken váltakozik. Van Gogh kompozíciójában gyönyörű egyensúly található— a lágyan kanyarodó út a tekintetet a színhelyre vonzza, meghívva a nézőket, hogy mentálisan sétáljanak, miközben a figurák előrehaladnak; úgy tűnik, hogy elmélyedtek a mindennapi tevékenységeikben, de mégis pezsgőek ebben a csendes pillanatban.

A színpalettát puha sárga és barna árnyalatok uralják, melegséget és ismerősséget idézve; a fény és árnyék dinamikus kölcsönhatása textúrát ad az égnek, lenyűgöző ritmust teremtve, amely rezonál Van Gogh érzelmi állapotával—az ő nyugodt felszíne alatt rejlő zűrzavar. A történelmi kontextus is fontos szerepet játszik; a Sárga Ház Van Gogh utópikus közösségre vonatkozó vízióját képviselte a művészek számára. Minden ecsetvonás suttogja a kötődés és a hovatartozás iránti vágyának történetét. Ezért, bár a táj vonzóan kiválóan eltér Arles ábrázolásához, belsőleg tükrözi Van Gogh zűrzavarait és vágyait, ezzel a művet jelentős érzelmi értelmezést adva.