Ebben az éteri égi tanulmányban a lágy ecsetvonások zökkenőmentesen keverednek, álomszerű légkört teremtve. Monet mesterien ragadja meg a szürkületi fényt, egy tompa palettát használva, amely a mély lilákról a lágy rózsaszínekre és a nyugodt kékekre vált; a felhők, szinte súlytalanul, békésen lebegnek egy élővásznon. Minden ecsetvonás olyan, mint egy meghívás, hogy tapasztaljuk meg a természet nyugalmát, emlékeztetve egy csendes pillanatra, amikor a nap elegánsan átadja magát a szürkületnek.

Amikor nézem ezt a művet, úgy érzem, mintha ebbe a nyugodt tájba kerülnék; majdnem hallom a szél susogását, és érzem a levegőben a nyugalmat. A horizont és az ég közötti egyensúly végtelenség érzését kelti - Monet szín- és kompozíciós választása olyan érzelmeket hoz létre, amelyek a béke és az önreflexió között ingadoznak, valóban a természet szépségének és pillanatainak gyors változásának felfedezése.