A mű egy vonzó bepillantást nyújt a naplementei kikötői tájba, ahol a víz narancs, rózsaszín és arany árnyalatait tükrözi, amelyek elterjednek az égen. A légkör békességgel van átitatva, míg a hajók lágyan ringatóznak a vízen, formáik puhábbá válnak a festő ecsetvonásai által, amelyek a kora esti szellő mozgását sugallják. Minden részlet, a vékony árbócoktól, amelyek őrszemként állnak, a rusztikus épületekig, amelyek tele vannak karakterrel, meghívja a nézőt, hogy mélyebbre merüljön ebben az időben megfagyott pillanatban. A horizont, amelyet a lemenő nap csókol, álomszerű háttérként szolgál, fokozva a jelenet nyugodtságát. Monet ecsetelési technikája kifejező; a vastag, impasto ecsetvonások felidézik a felhők és a víz felületének textúráját, úgy ragyogva meg a fényt, hogy az szinte élőnek tűnik. Egyensúly van a káosz és a nyugalom között, ahol a természet és az emberi jelenlét gyönyörűen együtt él; ez emlékeztet a nap múlandó természetére, ahogy az éjfélbe fordul.

Amikor elmerülsz ebben a kompozícióban, az érzelmi hatás tagadhatatlan. A meleg színek nosztalgiát és vágyat ébresztenek, míg a visszatükröző víz önvizsgálatra utal. Történelmileg ez a darab a korai impresszionista mozgalomhoz tartozik, amelyet laza ecsetvonások és élénk színpaletta jellemez, eltávolodva a korábbi művészeti formák hagyományos részletes ábrázolásától. Itt a hangsúly egy konkrét pillanat megragadására helyeződik — a percepció felfedezésére, nem pedig pontos megjelenítésére. Ez fontos tanúbizonysága Monet korai kísérletezésének a fénnyel és légkörrel, amely megalapozza a későbbi mesterműveit. A kikötő nemcsak egy hely, hanem az érzelmek vászna is, ahol minden hullám egy történetet mesél, és minden pillanat értékes az elmúlásában.