Ebben a lenyűgöző 1888-as munkában Van Gogh egy nyugodt vidéki jelenetet mutat be, meghívva a nézőt, hogy lépjen be egy pillanatba, amely megállt az időben; két nagy szénahalom áll ki a háttérből, textúrájuk szépen ábrázolva földszínekben. A festékszírok energikusak, de finomak, átadva a széna tapintható minőségét, míg a környező táj vonalak és pontok tengerébe olvad, felfedve a művész egyedi megközelítését a mozgás és a fény megörökítésében. A távoli házak és egy mezőn dolgozó személy elmosódott körvonalai mélységet és életet adnak a kompozíciónak, megszilárdítva azt a vidéki élet romantikus varázsában.

A szín itt fontos szerepet játszik, mivel egy meleg, sepia-szerű paletta öleli körbe a művet, enyhe fényben; a barna és okker változatai melegséget és nosztalgiát idéznek elő. Az ember majdnem hallja a búza suttogását és érzi a lágy szellőt - ez egy egyszerű, de mély ábrázolás a vidéki lét boldogságáról. Van Gogh ebben az időszakában Arles-ban hatalmas inspirációt talált a körülötte lévő tájakban, ami a kreativitás és a szín felfedezésének időszakát jelenti. Ennek a műnek az érzelmi hatása, finom, de erőteljes képével, tükrözi egy művészt, aki a belső zűrzavarral küzd, miközben keresni próbálja a nyugalmat a természetben. Ez a mű nem csupán vizuális reprezentáció, hanem egy meghívás, hogy tapasztalja meg a vidék nyugalmát, ezáltal fontos részévé válik Van Gogh művészi útjának felfedezésében.