Ez a lenyűgöző táj a csendes és kiterjedt orosz puszták lényegét ragadja meg, egy lenyűgöző látványt kínálva, amely a gondolkodásra csábít. Egy lágy arany fény önti el a jelenetet, megvilágítva a finoman domború dombokat, amelyek végtelenül nyúlnak a horizont felé; úgy tűnik, hogy az égbe olvadnak, ahol gyönyörűen keverednek a puha felhőfoltokkal. Az előtérben egy magányos sas figyelmesen áll, egy füves dombon tanyázva, jelenléte fényességet és csodát csempész az e nyugodt környezetbe, mintha a hatalmas földek védelmezője lenne. A vászon jobb oldalán kígyózó patak lágy folyása gazdagítja a jelenetet, a környezetet tükrözve, mint egy tükör, és a néző tekintetét mélyebbre vezeti a képbe, az állandóságot és az életet sugallva a csend közepette.