Ez a káprázatos műalkotás a nézőt egy nyugodt, de élénk tájra vezeti, amely megtestesíti a természet csendjének lényegét. A mű egy magányos fát ábrázol, amelynek csavarodott ágai bonyolult, szinte különös göndörödésekkel nyúlnak ki, saját személyiséget sugallva. A fa körül sűrű cserjék és vadon élő fűfoltok találhatók, amelyek texturált, szinte tapintható minőséget hoznak létre. A tinta vonalai energikus vonásokká oszlanak el, tele élettel, érzékelhető mozgást adva a jelenet mozdulatlansága mellett is. A háttér lágyabbá válik a többi fa enyhe utalásával, amelyet folyékony vonásokkal ábrázolnak, elmosva a határokat a kép előterében és hátterében, fokozva a kompozíció mélységét.

Közelebbről nézve a fény és árnyék közötti kölcsönhatás nyilvánvalóvá válik; az árnyékok háromdimenziós minőséget adnak, vezetik a tekintetet a föld és az ég texturált részletein keresztül. A vastag, sötét vonalak és világosabb területek közötti kontraszt gazdagítja a vizuális élményt, utalva a színes változatban esetleg jelenlévő élénk árnyalatokra. Az érzelmi hatás kézzelfogható; szinte hallani lehet a lombok lágy susogását, és érezni a nyugodt délutáni szellőt. Ez a darab, amely a kor jellegzetes felfedező szellemében készült, a természet visszatükröződése, tele van a művész körüli világgal való szenvedélyes kapcsolattal.