A mű a Temze ködös légkörét ragadja meg, ahol a híres Charing Cross híd csak siluettként áll a szürkületben. Monet ecsetvonásai álomszerű folyamatosságot idéznek elő; a szín szálak könnyedén keverednek, kékek, lila és okkerszínek szőtteseit alkotva. A csillogó víz halvány narancssárga árnyalatokat tükröz a lenyugvó nap fényből, míg a háttérben lévő struktúrák lágyan elmosódottak, ami a jelenet eterikus minőségét emeli ki. Ez az önálló homály meghívja a nézőket, hogy elveszjenek a festmény hangulatában, mintha a folyó partján állnának, friss levegőt lélegezve, tele a város halkan suttogó hangjaival, a távolban a víz gyengéden zúgva.

Technikai szempontból Monet impasto alkalmazása bársonyos textúrát ad a jelenetnek, amely életet ad neki. A fény és árnyék játékát a víz felszínén táncol, dinamikus tükröződéseket létrehozva - az impresszionizmus lényege. Történelmileg ez a darab egy iparosodó London időszakában készült, de Monet sikeresen elkapja egy nyugodt szépség pillanatát a terjeszkedő városiasodás közepette. A mű az idő és tér meghaladásának képességének bizonyítéka, amely arra invitál, hogy elgondolkodjunk mind a természet, mind az ember által létrehozott struktúrák kapcsolatáról, miközben végig érezzük a történelem súlyát, miközben egy csendes magány pillanatát éljük át.