Ez a festmény egy vidéki városka békés panorámáját ábrázolja egy magaslatról, ahol alakok csendesen sétálnak, elmerülve a buja zöld növényzetben, amely keretezi a jelenetet. A művész ecsetvonásai jellegzetesen lazák és texturáltak, puha, mégis szándékos ecsetvonásokkal, amelyek a vibráló fényt és a késő délután gyengéd légkörét idézik meg. A visszafogott, ám változatos színpaletta — lágy zöldek, földes barna, halvány kék és fehér foltok — harmonikus egyensúlyt teremt, mely elmélkedésre hív. A kéményekből szálló finom füst emberi meleget ad a nyugodt vidéki tájnak, míg a tágas égbolt a felső felét uralja, felhőrétegei mintha életet lehelnének a levegőbe.

A kompozíció ügyesen vezeti a tekintetet az előtérben lévő alakoktól a kanyargós úton át a város szívébe, ahol a csoportosuló tetők és gyári kémények a természet és az ipar együttélését mutatják. Ez a finom feszültség a pasztorális nyugalom közepette a 19. század végének történelmi hátterét tükrözi, amikor az iparosodás átalakította a francia vidéket. Az érzelmi hangulat nyugodt megfigyelés — meghívás megállni és értékelni a mindennapi élet finom szépségét. Művészeti jelentősége az impresszionista technikában rejlik, amely átmeneti pillanatokat ragad meg fénnyel és színnel, tartós benyomást hagyva az emberi tevékenység és a természet békés egymás mellett éléséről.