A jelenet a nyugalom kézzelfogható érzésével bontakozik ki. Egy kis csónak siklik a csendes vízen, két alakot szállítva egy láthatatlan cél felé, talán egy rejtett piknikezőhely felé. A férfi, aki evez, egyszerű inget és szalmakalapot visel, munkájára koncentrál, míg a nő, egy kidolgozott napernyővel védve, a laza elegancia auráját sugározza. A művész ügyessége a vízben lévő lágy színátmenetekben rejlik, amelyek a környező lombozatot és a borult eget tükrözik. A fény és az árnyék játéka a csónak fából készült hajótestén különösen magával ragadó, egy lustálkodó délutánt sugallva. A távoli part fái sötétzöldje és barnái buja hátteret alkotnak, tovább hangsúlyozva a békés légkört. Az általános érzés a gyengéd kikapcsolódás, a pillanat, ami megörökítve a pillanatban, meghívja a nézőt, hogy osztozzon a jelenet derűjében.